Kukkolaforsen

svéd-finn_vetélkedő

 

Maréna merítés, legyező horgászás és kiadós szaunázás után egy háromfogásos halvacsora - mindez az Északi-sarkkör közvetlen szomszédságában, a Torne älv svéd-finn határfolyó partján levő Kukkolaforsen halászfaluban!


Térkép

 

 

A Torne-folyó - az älv magyarul folyamot, folyót jelent –  a  finn területekért folyó svéd-orosz háborút lezáró, 1809-es Fredrikshamn-i béke óta határfolyó. Az azóta eltelt két évszázad  alatt a svéd oldalon rekedt finnek nyelve különvált a finnországiakétól, és a folyó völgyében egy jellegzetes tájszólás alakult ki, a tornedali finn, amit az 1980-as évek óta meän kieli - a mi nyelvünk - néven ismernek

 

Forró augusztusi délután érkeztünk Kukkolaforsenbe. A Torne-älv partján húzódó svéd halászfalu tizenöt kilométerre van Észak-Skandinávia egyik legnagyobb településétől, Haparandától melynek a központjában álló irányjelző szerint Stockholmig 1120, Párizsig 3000, az Északi-fokig pedig csupán 931 kilométer a távolság.  Haparanda ikervárosának, a Torne folyó túlsó partján levő finn Tornio város svéd templomának tornya volt az 1736-37-es francia “meridián-mérő” expedíció déli végpontja.


 

A Földgömb alakjáról dúló vitát eldöntendő  expedíciót a Francia Tudományos Akadémia szervezte. Descartes ugyanis a Földnek hegyes, „citrom”, Newton pedig  a sarkainál kissé belapult, „narancs” formát tulajdonított. A Pierre Louis Moreau de Maupertuis vezette expedíciónak tagja volt Anders Celsius, az uppsalai egyetem professzora, a százfokos hőmérsékleti skála névadója is. Helyi önkéntesek és katonák segítségével jelzőtornyokat építettek a ködbe borult, titokzatos tavakkal körülvett hegyek csúcsaira, és az ezekből alkotott képzeletbeli háromszögekből trigonometriai számítások segítségével meghatározták a sarkkör menti meridiánhosszat. Nyáron a kegyetlen mennyiségben támadó szúnyog, télen pedig a fagy akadályozta a munkálatokat. A dermesztő hidegben az egyetlen iható folyadék a pálinka volt. Az ajkak néha így is a pohárhoz fagytak. Az emberfeletti erőfeszítéseket végül siker koronázta. A háromszögláncolat segítségével kimért északi meridiánív hosszát 57437” troiseban”- mindez a méter bevezetése előtt történt – állapították meg, míg a Párizs és Amiens között korábban meg mért meridiánív csupán 57060 troise volt. Nagyobb görbülethez hosszabb ív tartozik, ezért a mérések Newton feltevését igazolták.

 

A kukkolaforseni kemping recepciója a Torne-folyó partja mellett húzodó faházikók közül kimagasló, faépületben van, mely egyben étterem is. Szállást a folyóparton álló összkomfortos házikókban kapunk.


Lefekvés előtt elpiszmogok a maroktelefonommal, mely látszólag tetszőleges időközönként hol a finn, hol pedig a svéd telefontársaságra vált. Hajnali ötkor szeretnék kelni. A karórám fél tizenkettőt mutat, a túlsó parton pedig már fél egy, tehát már másnap van. A biztonság kedvéért hajnali négyre állítom az ébresztőt.

 

Hajnali fél ötkor egyedül topogtam a folyó közepébe nyúló, mólóra emlékeztető faépítményen, a „patán”.  (Pontosabban Hevo patáján). A finn oldalon is van egy, de az sokkal rövidebb. A jég miatt minden ősszel lebontják, és tavasszal újból felépítik. A parton középkorú férfi közeledett, hosszú rúdra erősített hálókat cipelt. Bemutatkoztunk, Ove Palonak hívják. Gondosan kiválasztott egy hálót, azzal kiállt a ”pata” csúcsára, és onnan kanalazta a vizet. Maradjak, nyugtatott meg, nem zavarok.


 

- Az áramlatban felfelé törekvő maréna (más néven törpemaréna, svédül sik, latinul Coregonus albula) megpihen a meder mélyedésében – magyarázta. Elhallgatott, mert halat érzett a hálóban, és már emelte is ki a rugdalózó, ezüstös marénát. - A hosszúnyelű merítőhálóval való halászattal a Torne-folyón már az 1500-as években óta foglalkoztak. Ehhez hasonló módon manapság már csak az Amazonas mentén halásznak. Akinek van rá kedve, az ki is próbálhatja. Nem ingyenes, de a kifogott halat saját maga készítheti el a folyóparton álló, muzeális halperzselő épületben.

 

Meleg a víz, alacsony a vízállás. Ilyenkor lusta a maréna is. Két óra alatt egy tucat hal került a hordóba. Ez kevés, hiszen kedvező körülmények között akár ezer marénát is lehet egy nap alatt fogni. A túlsó parton is szaporán kanalaztak, de ők sem jártak nagyobb sikerrel. Mielőtt elbúcsúztam volna lefényképeztem egy szép példányt. Jobb híján a reggelire hozott banánt raktam mellé összehasonlítás céljából. Banán mint referencia az Északi-sarkkör tövében!

 

Reggeli után a muzeális halásztanyák, malmok, fűrészek és gazdasági épületek előtti partszakaszhoz mentünk horgászni.


 

Megtaláltam a halperzselő kunyhót is, melyben a középen rakott tűzhely köré állványra rakott filézett halakat füstölték-perzselték. A fiam ”műlegyezett”, én meg vártam, hogy fogjon valamit a fényképezőgépnek. Az alacsony vízállást a lazac sem szerethette. Hiába gázolt keresztül kasul a folyó közepén kiálló szikla-szigetecskék között, egy fikarcnyi halat sem fogott.


 

A Torne-folyóban lazacon és tengeri pisztrángon kívül az előbb említett törpemaréna, pér, csuka, sügér és mennyhal van. Az egynapos sporthorgász engedély 10 Euróba, az egyheti engedély pedig 30 Euróba kerül. Horgászfelszerelést és csónakot lehet bérelni. Lazacra (minimum 50cm) és tengeri pisztrángra (40 cm) május elseje és szeptember tizenötödike között szerda este hattól hétfő este hatig engedélyezett a horgászat. Szeptember 15 és november 15 között általános horgász tilalom van.

 

Egyre forróbban sütött a nap. Eluntam a várást, megmártottam magam a vízben. Meglepetésemre meleg volt, úgyhogy úszkáltam egy kicsit az egykori malomárok 20 fokosra becsült kristálytiszta vizében.

 

Délután felkerestem a kukkolaforseni kemping főnökét, Svante Spolandert, aki egyben a svéd Szauna-akadémiának a titkára is. Pontosabban a Bastu-akadémiának, ugyanis Svédországban bastunak nevezik a szaunát. Kérésemre körbevezetett a világ első szaunamúzeumában, mely élő múzeum, azaz a folyóparton álló alkotmányok mindegyike működőképes állapotban van.

 

- Tornedalban az élet mindig a szauna körül forgott. Sok tornedali látta meg a napvilágot a szaunában. Itt volt melegvíz, amiben az újszülöttet és az anyát megmosdatták. A szauna a ház legtisztább helye volt. Itt tisztálkodott a család, és itt öltöztették fel a halottat. Így vált a szauna az életciklus fontos állomásainak a színhelyéve -  mutatta a Sara Edström szobrász készítette maketten Svante. - Hát nem maga a szauna volt az élet?

 

A VIP szauna és az 54 férőhelyes falu szaunája (Byabastu) közötti apró kunyhóból füstfelhő gomolygott. Igazi füstszauna, melyről talán leghitelesebben a világhíres tornedali író, Mikael Niemi Popzene Vittulából regényében  lehet olvasni, melyből a szerző engedélyével idézek:

 

„Az ácsolt szauna a régi, füsttípusú volt, szokás szerint a háztól kicsit odébb volt, arra az esetre, ha netán kigyúlna. Az ajtó fölött a fal feketéllett a koromtól. Kéménye nem volt, a kőtartóból a füst a falakon levő lyukakon keresztül távozott. A férfiak vetkőzni kezdtek, ruháikat szegekre akasztották vagy a kinti fapadokra hajították, miközben a szúnyogok veszettül csíptek. Mint a ház feje és mint szauna-gazda nagyapám lépett be elsőnek, a maradék parazsat pléhvödörbe seperte, és kivitte a szaunából. Utána merítőkanállal többször a hatalmas kőrakásra öntött, hogy megtisztítsa a füsttől a levegőt. A gőz füstgomolyként tört fel, megkötötte a csípős füstrészecskéket, és kigomolygott az ajtón és a három füstnyíláson át. Végezetül levette a zsákokat a fapadokról, amelyek a koromtól védték, és rongyokkal tömte be a füstnyílásokat.

 

[...] Kellemes kátrányillat terjengett, s amikor hozzáértem a falhoz, fekete foltok maradtak rajtam. Mind a felső, mind az alsó fapadok roskadoztak a súlyos fehér férfiseggek alatt. Akinek nem jutott hely, a földre telepedett, panaszkodva, hogy ez a paradicsomból való kiűzetésnél is alávalóbb sors. A szúnyogok szürke függönyként lógtak az ajtónyílásban, de nem mertek bejönni. Az utolsó behúzta maga mögött a nyárestére nyíló ajtót, és hirtelen sötétség lett. És mindenki hallgatott, mintha áhítat szállt volna meg mindannyiunkat. A szem lassan hozzászokott a sötétséghez. A hőség úgy telepedett meg köztünk, mint egy nagy, összekuporodott állat.

 

Nagyapám megmarkolta a nyeles fa merítőkanalat, és mosolygott. A legények visszahőköltek, és felpúposították a hátukat, mintegy verést várva. Az épületfa recsegett a súly alatt. Az öreg lassan megmerítette a kanalat a hideg kútvízben és elképesztő pontossággal, gyorsan kilenc kanálnyit öntött a kőtűzhelyre, egyet a közepére, egyet-egyet a négy sarokba, s ugyanannyit a két-két rövid, illetve hosszú oldal közepére. Éktelen sistergés szállt felénk, ostorozó hőség követte. A legények élvezettel nyögtek. Az izzadtság kicsapódott a vállakon, a combokon, a nemi szerveken és a tar koponyákon, sót és viszketegséget szivárogva. A nyírfavesszőket elővették a vederből, ahol eddig nedvesen tartották, és megforgatták az izzó köveken. Nyár és nap illata töltötte be a szaunát, és a mosolygó legények vágyakozva sóhajtoztak. A vőlegény megmarkolta a nyírfagallyakból készült virgácsot, és nagyokat nyögve verdeste vele végig egész testét. Reszkető hangon biztosította a többieket arról, hogy jobb, mint a közösülés, mire a többiek türelmetlenül fészkelődtek. Nagyapám újabb kilenc merítőkanálnyi vizet zúdított azokra a helyekre, amelyek az első alkalommal szabadon maradtak. A hőség megtöltötte a szaunát, mint egy jó, kiadós adag verés.”


 

- A szaunafürdő közelséget jelent a négy alapelemhez: a földhöz, a levegőhöz, a tűzhöz, és a friss vízhez. Ugyanakkor találkozóhely is, egyfajta szellemi bunker, bölcs ötletekre ihlető hely. A meztelen melegben egyenlő a gazdag és a szegény. Régen a szaunában hozták meg a fontos határozatokat a falu ügyeiben. Kekkonen elnök legszívesebben a szaunában tárgyalt a vendégeivel.

 

Svante az órájára pillantott és elsietett átöltözni az esti ünnepség tiszteletére. A VIP-szauna közben szerencsére megürült, és elmerülhettem a gőz adta örömökben. A vendégkönyvben szereplő nevek alapján a szauna diplomácia ma is működik. Az ablakon keresztül láttam, ahogy a szomszédaink a tornácon álló, fával fűtött óriási fakádban lubickolnak.

 

Este ünneplő ruhába öltözött urakkal és hölgyekkel telt meg az étterem. A „Határ és Virradat” egyesület a „Nemzeti Folyók” napját ünnepelték. A menün tornedali fogások szerepeltek: áfonyában, borecetben és kapros szószban pácolt törpemaréna-saláta, és ugyancsak háromféle módon, azaz vörösáfonyával, chilivel és borókával elkészített sült lazac.

 

Lassan besötétedett. A parton felsorakozott kórus elénekelte a Nemzeti Folyó-himnuszt, a sötét folyón fáklyát tartó fiatalokkal teli gumicsónakok ereszkedtek lefele. Óvatosan lépkedve jutottam el a pata a csúcsáig. Jól sejtettem, Ove Palo még ott volt. A nyeles hálókat már összefogta, a halakat - 133 marénát fogott - elvitték a családtagok.


 

Egymás után suhantak el előttünk a fáklyák fényében sejtelmesen lumineszkáló gumicsónakok. Aztán mintegy jelre fénybe borult az egész pata, és megvilágította a finn oldalon üldögélő fiatalokat, akik integetésünkre koccintásra emelték a sörösdobozaikat.

 

További információt a http://www.kukkolaforsen.se/start.htm és a http://www.bastuakademien.se honlapokon, valamint az info@kukkolaforsen.se e-mail címen lehet szerezni. Postacím Kukkolaforsen 184, 953 91 Haparanda, telefon: +46(0)922-31000