Älvdalen


Älvdalen-karta


 

Älvdalen a közép-svédországi Dalarna megye északi csücskében, a tartomány központjától, Morától 50 kilométerre északra, Stockholmtól pedig 380 kilométerre északra van. A vidék a havas utakon évente megrendezett sífutó-maratonról, a Vasaloppetről, Älvdalen község pedig a porfírbányájáról és a tangóharmonika múzeumáról híres.


Älvdalen-karta


 

Älvdalenben csiszolták 1844-1852 között XIV. Károly János svéd király szarkofágját, amit aztán 1856-ban a stockholmi Riddarholmen templomba szállítottak. A szarkofág porfirból volt, amiről azt kell tudni, hogy a jáspishoz hasonlító kőzet. A tízes keménységi skálán 7-es a keménysége. Azon a télen akkora hó hullott, hogy a világos-vörös szarkofágot két nagy szánon - az egyikre a 11 tonnás koporsót, benne pálinkáshordóval, a másikra az 5 tonnás fedelet rakták - a legközelebbi kikötőig szállíthatták. Minden emelkedő előtt és után járt egy-egy extra pohárka pálinka a 180 ünneplőbe öltözött vontatólegénynek. Két hegedűs húzta a (szán)talpalávalót. Az egyik, bizonyos Andersson szobra a faluvégi Rotskansen, az 1600-as években épült egykori Rot-bástya maradványaira épült falumúzeum országút fölött magasló terén áll. Azaz ül.


Andersson


 

A Három medvéhez címzett STF-vandrarhem panzióban szálltunk meg.



Esőre állt, kiváló horgászidő volt. A városközpontban levő Horgászköpontban (Fiskecentrum) szakértő horgászvezetőt béreltünk. (Két óra hatszáz koronába került). Horgászengedélyt (Fiskekort) a benzinkútnál, menedékházban, sőt a horgásztanyák (Fiskeläger) mellett, a vízparton elhelyezett jegy-automatákból lehet vásárolni.  Egy napra 50, három napra 130, egy hétre 200 SEK. Térkép is jár hozzá: az engedély a kékkel jelölt vizekre érvényes. A többi tavacska és patak-folyó magántulajdonban van. Vezetőnktől megtudtuk, hogy a községet átszelő Österdalälvenben csukán kívül óriáspisztráng (öring) és pér (harr) van. De hiába kerestük fel az eldugott, holtbiztos helyeket, aznap nem húzott a hal. Néha motorcsónak száguldott el mellettünk, valóságos cirkáló. Cöveket nyelt, esőköpenyes alakok ültek benne. Ahol megálltak, a halakat elektromos árammal megbénították, és megjelölés után útnak eresztették őket.


 

Délután meglátogattuk a városka fölött magasló hegyen a brindbergi eszténát. A havasi út először az égbe vezetett, aztán a szemerkélő esőben igazi havasi táj nyílt elénk. Betértünk egy udvarba. Farkaskutya jött elénk, de nem volt veszélyes: a svéd kutya se nem ugat, se nem harap. A gazda otthon volt, a felesége, Kerstin épp indult a havasi tehenek elé. Kaptunk az alkalmon, és követtük a sűrű erdőbe. Kerstin meg-megállt, antennával a kezében, lassan körbefordulva fülelt. Toronyiránt gázoltunk a gazosban, hogy néhány perc múlva halk kolompszót halljunk. A sűrű bozótban fehér foltok villantak. Apró, feltűnően tiszta bocikák néztek szembe velünk, barátságosak, kíváncsiak. Kerstin egy ágat tört, és lassan kiürült a tisztás. Békésen ballagott hazafelé a csapat. Az istálló előtt még eljátszották a „nem akarok lefeküdnit”, aztán már zúgott is a fejőgép.

 

-          Szeretnénk megnézni, hogyan készül a vaj? - kérdezte Kerstin. De hiszen éppen ezért jöttünk! A sárga színű, ízletes sós havasi vajért, a kärnsmör-ért. Pár percre rá szorgalmasan köpültünk, azaz pergettük a szeparátort. Amikor szeparátorból locsogó hang hallatszott, akkor készen volt a vaj. Kerstin dézsában vízzel átmosta az aranysárga masszát, majd alaposan megsózta.


 

Vacsora után a vandrarhem teraszán üldögélve néztük a naplementét, és a szomszéd szobából elősettenkedő pap bácsival az älvdaleni dialektusról, az éppen kihalásban levő helyi nyelvjárásról beszélgettünk.

 

Elalvás előtt a társalgóban álló polcon, a turistáktól maradt könyvekből összeállt könyvtár polcán talált szakácskönyv-paródiában lapoztam. „Konyhafőnök vagy mesterszakács az a szakács, aki franciául tud káromkodni... A hagyma az egyedüli étel, amely még azelőtt könnyekre fakaszt, mielőtt megkóstolnád.... Olasz ételek: Gnocchi, Fellini, Pirelli, Ferrari... A recept egy lépésről lépésre szóló utasítássorozat arra, hogy abból a nyersanyagból főzz, amit elfelejtettél megvásárolni, olyan háztartási eszközökkel, amelyek nincsenek a konyhádban, azért, hogy olyan ételt hozz létre, amelynek még a kutya is hátat fordít... A ketchup az, amiből egy rázásra 1 köbmilliméter jön, két rázásra pedig teli lesz a tányér, plusz a fél asztalterítő... Négyféle alapételt ismerek: a szénhidrátot, a zsírt, a proteint és az egyenként gondosan becsomagolt, meggyes csokoládét...”